Kenyeres Zoltán: Ady Endre
(Kézirat)
Előszó
A készülődés ideje
A kibontakozás kötetei
A középső korszak
A végső szó változatai
Életrajzi kronológia
Bibliográfia
A kockára tett élet
Életrajzi kronológia
1851–1858
1851-ben születik Ady Lőrinc, 1858-ban Pásztor Mária, a költő édesapja és édesanyja. 1874-ben kötnek egymással házasságot. Mindketten túlélik fiukat, Ady Lőrinc 1929-ben, Pásztor Mária 1937-ben hal meg. A fiatal házaspár , döngölt földes padlózatú, nádfedeles vályogházban lakik, s mintegy félszáz holdnyi birtokon folytat gazdálkodást. A falut elkerüli a vasút, s nincs postahivatala.
Ady így ír családjáról 1913-ban készült önéletrajzában: „Az apám, Ady Lőrinc a belső Szilágyságból, Lompértről került ide [= Érmindszentre, K. Z.], amikor édesanyámat az egykori érmindszenti református papnak korán elárvult leányát, akit egy falusi kisbirtokos nagybácsi fogadott föl, feleségül vette. Az anyám családja, ősi protestáns papi család, miként erdélyi kálvinista papleány, Visky-leány volt apai nagyanyám - nagyapám, Ady Dániel pedig a Wesselényiek számtartója s lompérti földbirtokos. Az Ady-család egyébként (…) a Szilágyság egyik legrégibb családja, ősi fészke Od, Ad, később Diósad, s a terjedelmes Gut-Keled nemzetségből való. Régi, vagyonos és rangos helyzetéből hamarosan lecsúszott a család, s már a 16. századtól kezdve a jobbféle birtokos úr kevés közöttük, de annál több a majdnem jobbágysorú, bocskoros nemes.”[1]
Ady Lajos ezt még később kiegészíti: „Az Ady-család egyébként annak a Guthi Lászlónak törzséből ered, aki 1217-ben II. András királynak kísérője a Szentföldre, s akinek száz évvel később (1323 körül) három egytestvér-leszármazottja (László, Boldizsár és János)a Guthy-Országh- az Ady- és a Haraklányi-családnak lett ősévé. Ez a körülmény, valamint a címer (kígyó által kerített pajzsban vízirányos sorban három farkas-fog; a pajzs feletti sisak koronáján páncélos kar kivonta kardot markol, melynek végén vadkanfej van) kétségtelenül arra mutat, hogy családunk a népes Gútkeled nemzetségből vette eredetét, amely nemzetséget Kézai Simon mester krónikája - alaptalanul - svábnak tesz meg, hogy ezzel is bizonyítsa, akkori felfogás szerint, a családnak előkelő származását.”[2]
A család eredetét majd biográfiai kutatásoknak kell tudományos pontossággal tisztázniuk. Kovalovszky Miklós az Ady-Viski ágat 1789-ig, Ady egyik apai dédapjának, Viski Dánielnek a születéséig adatolta, a Pásztor - Kolozsvári - Kabay anyai ágat pedig 1738-ig, Kolozsvári I. Péter szilágycsehi refeormátus lelkész haláláig.[3]
Ami az anyai család régi református hagyományait illeti, meg kell említeni, hogy az anyai nagyapa, Pásztor Dániel, aki Érmindszenten református lelkész volt, összezördült egyházával és 1843-ban katolizált, így a költő édesanyja katolikusnak született.
1875 (1876)
Az Ady Lőrinc–Pásztor Mária házaspárnak megszületik első gyermeke, Ilonka, aki csecsemőkorában meghal.
1877
November 22-én megszületik a második gyermek, András. „A gyermeket sebten keresztelték meg, mert olyan gyöngécske volt, hogy attól féltek, még annyi időt sem él meg, mint kisnénje, Ilonka, aki egy évet sem ért meg. Ez a sietség volt az oka, hogy nevet is csak a kalendárium soros rendje szerint kapott, s csak, amikor megélt, akkor borzadtak el az úrhatnám szülők a parasztos András névtől, melynek amúgy sem volt jó hangzása akkor: a vicclapok a rendőrt hívták „Mihaszna András”-nak. Nem is nyugodtak bele; az érmindszenti református egyház anyakönyvében egy későbbi bejegyzés így szól: „Az Endre név a szülők kívánságára jegyeztetett”. Szüleszomorító gyereknek született Ady Endre, nagy béka-szájjal, sárgásfekete bőrrel, különös nagy bogár-szemekkel és táltos hat újjal. Szükség volt a vigasztalásra hát, hogy „megszépül, mire megházasodik” s mindazokra a szokásos mondókákra, amivel ilyenkor a riadt szülőket biztatja a falusi bölcsesség.”[4]
1881
Megszületik öccse, Lajos. Túléli bátyját, 1940-ben hal meg.
1883–1886
Az érmindszenti református elemi iskola első három osztályába jár. Első tanítóját Katona Károlynak hívják. 1909-es önéletrajzában írja ezekről az évekről: „ Gyermekkoromban a mesék igéztek meg, a verseket nem kedveltem, s a zsoltárokat könyv nélkül nehezen tanultam meg. De azért verset már írtam akkor, amikor még a nagy betűket nem ismertem: Lajos öcsém egy sárbaeséséről rövid, de pompás gúnyú balladát. Első verses könyvem Kisfaludy Sándor Regékje volt, egy fatális nagynéném adta névnapi ajándékul nyolcéves koromban. Ezt szerettem, de Himfyt nagy diák koromban se tudtam megszeretni, s Goethe Tassója s Vajda János hódítottak meg a versnek később.”[5]
1886–1888
Az elemi következő két évét a katolikus népiskolában folytatja, ahol Hark István a tanítója.
1888–1892
Nagykárolyban a piarista gimnáziumban tanul tovább. Itt járja a középiskola első négy osztályát. Míg Érmindszent környékén magyar és román földművesek éltek egymás mellett, Nagykároly magyar és német ajkú város. Különböző családoknál kosztosdiák, többek között Szendrey Jánoséknál, akik rokonságban állnak Petőfi Júliájának családjával.
1891-ben írja első kéziratban fennmaradt versét, egy névnapi köszöntőt.
1891 vagy 1992 februárjában balszerencsés kiránduláson vesz részt, csónakjával az Ecsedi láp vizébe borul, hetekre beteg lesz a jeges fürdőzéstől, térdizületeiben maradandó nyomot hagy a betegség.
1892–1896
Átíratják a zilahi református kollégiumba, itt végzi a gimnázium felső négy osztályát. Itt is kosztosdiák, de együtt lakik öccsével, aki a polgáriskolába jár. Az 1904-ben írott Katinkáig című önéletrajzi ihletésű novellájának ezekre az évekre vonatkoztatható részében így emlékezik akkori önmagáról: „Csodagyermeknek tartottak még a tanáraim is. Verseket írtam és latinul beszéltem. Idegenek között zavart és félszeg, megszokott körben izgága, követelő, hiú, önhitt és zsarnok. Különös, csúnya, vézna, nagyszerű, feketésen sápadt arcú fiú voltam, aki lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzék mindenki. A pajtásaim az iskolában csaknem mind utáltak. Ez fájt, de büszkévé is tett (…) Én voltam a becézett első fiú a tanári noteszekben, s haragudtam magamra, mikor néha gyönge, kételkedő érzések vettek elő”. A novella a bontakozó lélek önmagával szemben támadt ambiguis érzéseiből többet adott vissza, mint a tárgyi valóságból. Tanárai másképp emlékezte rá, s ha elismerték is iskolai teljesítményeit, még semmi különös képességet nem fedeztek föl benne. Némettanára, Kerekes Ernő pl. így beszélt róla: „Kitűnő tanuló volt, minden tárgyból jeles [Bizonyítványa szerint csak ötödikben és hatodikban, K. Z.] annak ellenére, hogy magánóráiban szívesen áldozott mulatozás közben a barátság oltárán. A szó nemes értelmében véve kötelességtudó, pontos s amit majdnem nehéz még elhinni is: pedáns volt. Az önképzőköri életben tevékeny részt vett. Már diákkorában közölte a helybeli Szilágyság több diákköri költeményét [Ottani diákévei alatt csak egyet, s akkor még Szilágy volt a címe. K. Z.], de ennek ellenére nem fejtett ki olyan irodalmi tevékenységet, mint amilyen jelentkezhetett volna az ő korában az ő rendkívüli tehetségének [sic! K. Z.]. A később kibontakozott lángelmés vonásait nem tünteti fel diákkora”[6]
Szereti a zenét, rövid ideid hegedülni tanul, de nincs türelme hozzá, szombat esténként a diák-korhelykedések alkalmával szívesen énekel, társaival kis dalárdát alkotnak. 1893–1894-ben diáklapot szerkeszt Ifjúság címmel, 1894-ben valóban az osztály legjobb tanulója, a Márkó király című balladájával sikert arat az önképzőkörben. De nem jó tornász, táncolni sem szeret, s nehezen viseli a serdülőkort, bajok vannak az idegeivel, az egyik nyári szünetben apja orvoshoz is fordul vele.
A tanévek alatt, mint sok diák, ő is vállal házitanítóskodást, hetedikes vagy nyolcadikos korában instruktora lesz Kun Bélának.
Első szerelem: beleszeret egy barátjának húgába, Friedmann Erzsébetbe, Zsókába.
1896 március 22-én megjelenik első nyomtatásban közreadott verse, a Március 20 a Szilágy című hetilapban, amelyet legkedvesebb tanára, Kincs Gyula szerkeszt.
1896 májusában-júniusában érettségizik, görögből és matematikából jó osztályzatot kap, a többiből jelest. Az érettségi után a diákokat az iskola fölviszi Budapestre az ezredévi kiállításra. Ekkor jár először a fővárosban.
1896
Szeptemberben apja óhajának eleget téve, aki azt szeretné, ha fiából szolgabíró lenne, beiratkozik a debreceni református jogakadémiára. A beiratkozásra édesanyja kíséri el. Nem vonzódik a kijelölt pályához, a jogi tanulmányok nem kötik le, inkább az akadémiai diákság mulatozásaiban vesz részt. Két tanára mégis maradandó hatással van rá: Ferenczy Gyula és Öreg János. Ferenczy Gyula, furcsa, sokoldalú tudós, Ady a legújabb kor történelmét hallgatja nála, de a következő évben egy sumirológiai könyvet ad közre. Akadémiai előadásaiban „a század nagy eszméjének, a liberalizmusnak 48-at előkészítő értelmét hangsúlyozta”[7]. Öreg János pedig kiváló filozófus, két évtizeddel korábban Spencert fordította, filozófiai szaktanulmányai jelennek meg, munkatársa a Magyar Philosophiai Szemlének.
1897
Az otthon töltött karácsonyi szünet után visszautazik Debrecenbe, de a félév végén esedékes alapvizsgáját őszre halasztja.
Márciusban Árnyak címmel és Yda aláírással megjelenik első novellája a Szilágyban.
Mint a megelőző években, többször megy legációra; a nyári szünidőt otthon tölti. Byron Don Juanját olvassa Ábrányi Emil fordításában. Kincs Gyula Zilahról levélben keresi meg, és a Szilágynak küldött verseiért rendszeres honoráriumot ajánl fel.
Szeptemberben leteszi az alapvizsgát, s utána a budapesti egyetemre iratkozik immár másodéves joghallgatónak. A tandíját elmulatja, egy rokontól kér kölcsön, de annak az összegnek is nyakára hág, apjának táviratozik segítségért, címéül a Valéria kávéházat jelöli meg.
Ún. mezei jogász lesz, aki csak vizsgázni jár be az egyetemre. Kell a pénz, még szeptemberben díjnoki állást vállal a temesvári királyi táblánál.
1898
Január végéig marad Temesváron, akkor hazautazik Érmindszentre, majd Budapesten beiratkozik a második félévre, de megismétlődik az őszi tandíj-történet.
Márciustól júliusig Zilahon vállal gyakornoki állást egy ügyvédi irodában. Sűrűn jelennek meg írásai a Szilágyban, élénken részt vesz a kisváros kulturális életében, szerepet vállal egy műkedvelő színi előadáson, melyen Herczeg Ferenc Három testőr című bohózatát adják elő.
Már első verseskötetét tervezi, júliusban előfizetési felhívást tesz közzé a Szilágyban, s előfizetési íveket küld ismerőseinek.
Még egy utolsó próbát tesz a jogászsággal, szeptemberben visszairatkozik a debreceni jogakadémiára. Novemberben levélben jelenti be édesanyjának, hogy el akarja ugyan végezni a jogot, de nem kíván a jogi pályán érvényesülni, ahogy a család szerette volna, hanem életét teljesen az irodalomnak szenteli. „…Talán majd a halálos ágyamon meg fogom ezt bánni, de addig nem, mert én akartam, hogy így legyen - komolyan és megfontolva. - Nagyon sokan tettek így. Grófok, bárók lemondtak mindenökről, csak lelkük vágyát követhessék. Éheztek talán, de hírök volt, büszkeségük és nyugalmuk volt. - Édesanyám is - tudom - bele fog törődni. Talán egypár év, és büszke lesz a fiára”[8].
Összeszólalkozás miatt párbajt vív egy barátjával, hasonlóképp a következő évben is lovagias ügye támad, akkor meg is sebesül.
Decemberben a kormánypárti Debreceni Hírlap belső munkatársa lesz.
1899
Áprilisig dolgozik itt, akkor átmegy az ellenzéki Debrecenhez, s decemberig ott marad.
Áprilisban nagy sikert arat verseivel a Vértesi Arnold által alapított Csokonai-kör ülésén. A debreceni Csokonai-kör az ország egyik legjelentősebb vidéki irodalmi köre.
Levélbeli ígérete ellenére, hogy elvégzi tanulmányait, félévi vizsgáit nem teszi le, s már nem iratkozik be a második félévre.
Az eredetileg a Debreceni Ellenőrben megjelent Örök vágy című verse másodközlésben megjelenik a budapesti Aurórában. Ez az első verse fővárosi lapban.
Májusban megismerkedik Ábrányi Emillel, s előszót kér tőle készülő első kötetéhez.
Kötete, a Versek június 17-én jelenik meg. Ábrányi levélformában írott előszavában többek között így méltatja: „…A költő csak akkor hat biztosan, ha abban a rímben, amit leír, életének egy eleven töredéke dalol hozzánk (…) Az Ön versei, tisztelt barátom, éppen azért hatottak rám, mert megtaláltam bennük az igazi költőnek ezt az erős közvetlenségét. Önt nem a divat, nem a hiúság, nem a mások poétai dicsősége ingerli arra, hogy verseket írjon, hanem a szívében megáradó és kifelé törő érzések belső kényszere…”
Ősszel elígérkezik a nagyváradi Szabadsághoz, de csak néhány hónappal később tudja elhagyni Debrecent.
1900
Januárban belép a nagyváradi Szabadság szerkesztőségébe. A lap kormánypárti.
A városban elsők között Szűts Dezsővel ismerkedik össze, aki különböző lapoknál újságíróskodik, bátorítja, támogatja Adyt költői útján, de ő vezeti be a váradi éjszakai életbe is.
A Szabadság szerkesztőségében barátságot köt Biró Lajossal és Nagy Endrével.
Mindhárman nyilatkozatban utasítják vissza a helyi Szigligeti Társaság elnökének, Rádl Ödönnek támadását a modern irodalom ellen.
Barátságot köt Dankó Pistával.
Tavasszal bejelenti, hogy új verseskötetet szándékozik kiadni, augusztusban megjelenik a kötet első előfizetési felhívása a Szabadság hasábjain, ősszel segélyt kér Szigligeti Társaságtól a kiadásra.
Ugyancsak még tavasszal megismerkedik egy csinos szőke diáklánnyal, Márton Gabriellával, akinek írói ambíciói vannak, hírlapi cikkei is megjelennek. Ősszel már eljegyzésükről ad pletykaszerű híradást egy lap, a hírt Ady cáfolja.
A városok, amelyeket addig alaposabban megismerhetett a magyar városiasodás különféle kérdésköreit mutatták be, most Váradon találkozik az asszimilált-asszimilálódó zsidóság világával és az antiszemitizmus nyílt vagy rejtett megnyilatkozásaival. Álláspontja határozott. Szeptemberben éles, szarkasztikus írásban utasítja vissza a fővárosban élő, neves irodalomtörténész, Bodnár Zsigmond nézetét, hogy „a klerikalizmus és antiszemitaság térfoglalása az idealizmus növekedését jelenti”[9]
1901
A január 1-jén megjelent Írók és írások című cikkében először említ Nietzschénél szereplő fogalmat: „Az Űbermensch tehát nem fantóm. Igaz, élő ember: kiválóság.”[10]
Több műsoros esten szavalják, felolvassák verseit.
Ismeretséget köt Fedák Sárival.
Április 22-én megjelenik a Nagyváradi Friss Újságban a váradi káptalant támadó cikke, az Egy kis séta. „…De nézzék meg a Kanonok-sort és gondolkozzanak. Az előkelő, feszengő, jómódra valló paloták redőnyei le vannak bocsájtva. Lakosai a legmihasznább, legingyenélőbb emberek. (…) Sétáljanak el aztán bármely külvárosi részbe. De erősítsék meg a szívüket. Mert nyomort, bűnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni s mennyi könnyet letörölni a kanonokok pénzével.”[11] A káptalan bepereli, a bíróság az év végén három napi fogházra és tíz korona pénzbírságra ítéli.
Májusban elhagyja a Szabadság szerkesztőségét és átszerződik az ellenzéki szellemű, erősen radikalizálódó Nagyváradi Naplóhoz. Szerkesztője Fehér Dezső, akit Ady a „nevelőmesterének” tart őszintén hisz költői tehetségében, és egyengeti útját.
Júniusban A fekély címmel éles támadást intéz Bartha Miklós ellen, akivel a korábbi években még rokonszenvezett.
Tisza István és a bihari dzsentry címmel október 24-én jelenik meg első bíráló cikke Tisza Istvánról. Előzménye, hogy október elején megbukott a helyi képviselőválasztáson Tisza Kálmán, s a megyében csökkenni kezd a Tiszák népszerűsége. Ady 1899 október 28-án említi először publicisztikájában Tisza István nevét, s ez év őszéig legtöbbször megbecsüléssel ír róla. 1901. február 2-án még „mi országunk: Biharország szeretett reménységének” nevezi.[12]
Novemberben A poétakirály és felesége címmel beharangozza a Jókai-házaspár váradi meghívását és kiáll Jókai mellett, akinek sokan nehezményezték a zsidó származású Nagy Bellával kötött házasságát.(Jókaiék csak a következő évben tesznek eleget a meghívásnak.)
Decemberben mozgalmat indít a párbaj betiltásáért.
1902
Januártól Fehér Dezső társszerkesztőjévé teszi a Nagyváradi Naplónál.
Márciusban rövid, lelkesült cikket ír Kiss Józsefről: „…A kozmopolitának hirdetett nagy poétának az egyetlen verse fölér a legújabb összes úgynevezett hazafias lírával”[13], ugyanabban a hónapban megismerkedik Bródy Sándorral.
Májusban a váradi királyi tábla elutasítja fellebbezését az Egy kis séta perében és helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.
Nyáron bontakozik ki néhány hónapig tartó viszonya egy nála idősebb orfeum-énekesnővel, Rienzi Máriával.
Júliusban ötnapi fogházbüntetést tölt Szegeden egy még 1899-ben, Debrecenben vívott párbaja miatt.
Ady, Biró Lajos és egy váradi ügyvéd, Dénes Sándor egy-egy egyfelvonásos darabot írnak, a három darabot szeptemberben adják elő. Ady jelenete, A műhelyben az irodalom emberének három lehetséges, egymástól eltérő felfogását és magatartását vázolja fel a társadalommal szemben (a teljes kiábrándultságot, a messiánikus hitet és a társadalom-jobbítás reményét). A bemutató napján, szeptember 27-én Várady Zsigmond cikket ír a Nagyváradi Naplóba A mi fiaink címmel. Várady ügyvéd, újságíró, később képviselő, s 1913-ban öngyilkos lesz, amikor meghiúsul az általános választójog bevezetése. Cikkében a három fiatalt méltatja, az eredeti magyar darabok színrehozatalának jelentőségét említi, de túl ezeken felhívja a figyelmet a vidéki városok önálló kulturális kezdeményezéseinek fontosságára. Csirája ez annak a nagyobb ívű gondolatnak, mely A Holnaphoz vezet. Juhász Gyuláék majd éppen annak a Dénes Sándornak lakásán szövik terveiket, aki ezen az esten szerepel, s nála történik az antológia legendás névadása.
Októberben Osvát Ernő közreadja a jelenetet a Magyar Műhely hasábjain.
Novemberben Irodalmi reakció címmel felemeli szavát, amikor egy budapesti lap Erdős Renée új verseskötete kapcsán a modern irodalom „beteges érzékiségét” emlegeti.
1903
A Nagyváradi napló felelős szerkesztőként jegyzi nevét. Újévi cikkében arról a hecckampányról ír, amelyet a kormány és Bartha Miklós szított, mondván, hogy a valamikori Rákóczi-birtokon a zsidó bérlők szipolyozzák ki a rutén parasztokat. Ady szerint az egész nagybirtokrendszer felelős a szegénységért. „Lelkében ma már minden dolgozó magyar ember szocialista…”[14]
Februárban a Szigligeti Társaság neki ítéli a (bihari születésű, de szegedi törvényhatósági bizottsági tag) Pálfi Antal által alapított 200 koronás újságírói pályadíjat. Ezután adja közre március 1-én a Nagyváradi Naplóban Levél az apámnak című írását az újságíró-hivatásról, Heine szavával a szentlélek lovagjainak nevezve az újságírókat.
Márciusban néhány napra Velencébe utazik.
Áprilisban versei jelennek meg Bródy Sándor lapjában, a Jövendőben.
Májusban harcos cikkeket ír Somló Bódog mellett, akit evolucionista, darwinista nézetei miatt a konzervatív tanári kar el akar távolítani a jogakadémiáról. A Merénylet a nagyváradi jogakadémián című írást Pör a gondolkodás ellen címmel vezércikként leközli Vészi József a Budapesti Naplóban.
Júniusban letölti az Egy kis séta miatt kirótt háromnapos fogházbüntetését.
Júliusban a Társadalomtudományi Társaság nagyváradi megbízottja lesz.
Augusztusban megismerkedik Diósy Ödönné Brüll Adéllal. (Egyes emlékezések szerint szeptember elején.) Brüll Adél (1872-1934) jómódú nagyváradi zsidó családból származik, okos, művelt, szép nő, 1898-ban megy hozzá Diósy Ödönhöz. Férje jó képességű üzletember, Baross Gábor kinevezi a Kereskedelmi Múzeumba, s annak megbízottjaként Szófiában tevékenykedik, export-import ügyeket intéz Magyarország és a Balkán között, közben saját vállalkozásokat is folytat. A házaspár Szófiában katolizál. Diósy 1900-ban tönkremegy, szökve menekülnek Szófiából. Párizsban telepednek le, Diósy új vállalkozásokba kezd. Adél néha hazalátogat, 1901-ben és 1902-ben is hosszabb-rövidebb időt tölt Nagyváradon. 1903-ban júliusban ismét hazautazik. Korábban is találkozhatott már Ady nevével, hallhatott róla otthoni tartózkodásai alatt, s olvashatta írásait a Nagyváradi Naplóban, amely Párizsban is járt nekik, mivel férje a lap alapító részvényesei közé tartozott. A kortársak egész legendát szőttek a köré, hogy Diósyné 1903-ban avval a föltett szándékkal utazott haza, hogy kimentse Adyt a provincialitás hínárjából. A szép, de kellő alapot nélkülöző legendával szemben valószínűbb, hogy személyes megismerkedésük a véletlen műve volt.
Szeptemberben Adél Pestre utazik, Ady elkíséri, másnap tér vissza. Megjelenik az első Brüll Adélhoz írott vers: A könnyek asszonya. Ady néhány nappal később újra meglátogatja Adélt Pesten, féltékenységi jelenet játszódik le köztük, mivel Adél egy régebbi váradi férfiismerősét fogadja szállodájában. Ennek a jelenetnek emléke szüremlik át a következő évben írott Balogh című novellájába. Megjelenik új kötete, a Még egyszer.
Októberben Adél visszatér Párizsba. Ady Pesten elbúcsúzik tőle.(Emlékezések szerint Münchenig kísérte, mások szerint Bécsig ment vele.) Bejelenti Fehér Dezsőnek, hogy megválik a laptól. Hazautazik Érmindszentre, franciául tanul. Utolsó cikke a Nagyváradi Naplóban október 24-én jelenik meg (Falusi levél), ebben többek között megemlíti, hogy a következő évben külföldre megy, talán Pétervárra (néhány hónappal korábban már vásárolt egy orosz nyelvtant), talán Párizsba, talán Berlinbe.
Novemberben megyei segélyt próbál szerezni külföldi tartózkodásához.
Decemberben Vészi József munkatársul hívja a Budapesti Naplóhoz.
1904
Januárban kihallgatáson jelentkezik Tisza Istvánnál a segély ügyében. Lapokkal tárgyal. A Budapesti Napló és a Pesti Napló mellett megbízást kap párizsi levelek küldésére a Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlaptól is. Szilágy megye ösztöndíjjal, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége pedig segéllyel támogatja. Január végén, február elején érkezik Párizsba. Ugyanabban a házban bérel lakást, ahol Diósyék laknak.
Februárban elkezdi cikkeit írni a hazai lapokba.
Márciusban megismerkedik Bölöni Györggyel, aki ősz óta tartózkodik kinn a Magyarország tudósítójaként. Levélben kér további anyagi segítséget Tisza Istvántól.
Áprilisban kiütköznek rajta a vérbaj első jelei. Megírja Tüzes seb vagyok című versét.
Májusban orvoshoz fordul, Diósyék segítségével kezelteti magát.
Szeptemberben megismerkedik Vészi Margittal, aki apjával, Vészi Józseffel és húgával, Jolánnal Párizsban tartózkodik.
Szeptember második felétől november közepéig Adéllal csaknem két hónapot tölt a francia Riviérán.
1905
Januárban elhagyja Franciaországot, hazajön, Budapesten Vészi lapjának, a Budapesti Naplónak szerkesztőségében kezd dolgozni. Megismerkedik Révész Bélával.
Ebben az évben írja az Új Versek nagy részét, legfőbb
közlő fóruma a Budapesti Napló. Ennek hasábjain nyitja meg termékeny versíró
évét a Vörös szekér a tengeren.
Február 19-én jelenik meg a Találkozás Gina költőjével: ebben a versben írja le először a Léda nevet. E költött név ezután is a versek számára fenntartott név marad, személyes érintkezésükben, levelezésükben mindvégig Adélnak szólítja Diósynét, s másoknak is így beszél róla.
Április 8-án megjelenik modern művészi hitvallása a Budapesti Naplóban A fekete macska. Az Osvát szerkesztette Figyelő közreadja az Ismeretlen Korvin-kódex margójára című nemzeti programírásának első részét. Második része októberben jelenik meg. (A későbbi kiadásokban a két rész sorrendjét felcseréli.)
Májusban Adél hazautazik Párizsból, Ady Münchenig megy elé, néhány napot együtt töltenek a Starnberger See partján. Ez az élményi alapja A tó nevetett című versnek.
Adél őszig Nagyváradon van, Ady többször meglátogatja.
Júniusban Fejérváry Géza miniszterelnöki kinevezésével megalakul az un. „darabontkormány”, melynek legfőbb sajtótámogatója lesz a Budapesti Napló. Vészi elvállalja a miniszterelnökségi sajtóiroda vezetését.
Októberben több lap is publikálja az új verseskötetét megjelentető Pallas előfizetési felhívását. A megjelenést decemberre ígérik. Szini Gyula a Figyelőben már recenzió hosszúságú előzetest ír a kötetről.
Decemberben Juhász Gyula ír hosszabb beharangozó cikket róla a kolozsvári Új Század hasábjain: „Sok fanatikus barátja van s temérdek ellensége. Emberek, ez Valaki! Megmondom, ki: a legnagyobb magyar költő: Ady Endre! Az ő verseit mohó gyönyörűséggel olvassák a magyar modernek, és fogcsikorgató ellenkezéssel a szívós maradiak. Igen, a maradyak. Kígyót békát kiabálnak rá. Kozmopolita, beteg, dekadens, veszedelmes! És a verseit nem lehet érteni!”[15]
1906
Január 25-én Ignotus Olvasás közben című esszékötete kapcsán tárcát ír az ország szellemi elmaradottságáról és arról a kis számú európai orientációjú értelmiségről, mely mégis kiemelkedik az általános lesüllyedésből. Bíráló szavai Szilágy megyét is érintik. A zilahi Független Újság három nappal később éles támadást intéz ellene. Ady viszontválaszol, az ügyből elhúzódó vita támad.
Közben február elején megjelenik az Új Versek kötete. Az első kritikát február 11-én Fenyő Miksa írja róla a Budapesti Naplóban. A megjelenő kritikák között alig akad néhány van, amely egyértelműen elutasítja a kötetet. A debreceni Jogászélet márciusban kijelenti, hogy „ez nem magyar költészet”, A Munka Szemléje pedig mint a polgári társadalom bomlási termékéről ír róla. a budapesti Szemle lekinyinylően középszerűnek nevezi. A Pesti Hírlap elismerve tehetségét csak a Magyar Ugaron ciklus nemzetietlen hangját bírálja. Máskülönben a kritikák méltató dicséretek, de nem egyszer utalnak egy olvasói háttérrétegre, mely értetlenül és ellenségesen áll szemben e költészettel. Ady ezt érzékelheti, amikor szinte hisztérikusan írja Brüll Adélnak egy márciusban kelt levelében: „iszonyú támadások készülnek ellenem”[16].
Márciusban meglátogatja szüleit, majd Zilahon és Kolozsváron jár.
Áprilisban megbukik Fejérváry Géza kormánya. Evvel megváltozik a Budapesti Napló helyzete is.
Júniusban újra Párizsba utazik. Július 1-én jelenik meg a Budapesti Naplóban a Párizs az én Bakonyom.
Júliusban megismerkedik Bölöni György későbbi feleségével, Marchisiu Otíliával, akitval, akit ő nevez el Itókának.
Júliusban-augusztusban orvosi kezelés alatt van.
Ősszel több hetes földözi tengeri hajóúton vesz részt Adéllal.
Novemberben visszatér Párizsba.
1907
Januárban jelennek meg először versei a Népszavában, s ettől kezdve 1914-ig ad verseket a szociáldemokrata lapnak. A kapcsolatot Révész Béla teremti meg még a megelőző évben, amikor szerződést kötnek vele tárcaírásra. Révész 1906 májusától belső munkatársa, irodalmi rovatvezetője a Népszavának, de újságíróként már korábban is ír bele.
Júniusig marad Párizsban. Hazautazása után ismét a Budapesti Napló szerkesztőségében dolgozik.
Júliusban Adél is hazutazik édesanyja betegségének hírére, de édesanyja meghal, mire hazaérkezik.
Augusztusban Adélnak kislánya születik: halva. Ady gyermeke volt? Diósy Ödön volt az apja? A visszaemlékezések nagy része az előbbit sugalmazza, de ez is a bizonyíthatatlan legendák körébe tartozik.
Októberben a Radó Antal szerkesztette Magyar Könyvtár sorozatban megjelenik első elbeszéléskötete, a Sápadt emberek és történetek.
Októberben csődbe megy a Budapesti Napló, Vészi átadja lapját Pályi Edének, a Magyar Szó szerkesztőjének. Pályi egyesíti a két lapot, s evvel megszűnik a Budapesti Napló régi jellege. Vészi Berlinbe távozik, ahol Jung-Ungarn címmel indít lapot, melyet 1911-ig szerkeszt. Kiválik Pályi a szerkesztőségéből Biró Lajos, Kabos Ede. Ady még egy évig marad, de közben már más lapoknál keres állandó jövedelmet biztosító állást, szerződést.
Novemberben A Héttel próbál szorosabb kapcsolatba lépni, de nem jön létre megegyezés közte és Kiss JózsefHiba! A hivatkozási forrás nem található. között.
Decemberben megjelenik a Vér és arany.
1908
Január 1-i dátummal megjelenik a Nyugat első száma, benne A magyar Pimodán első részlete (a következő számokban három folytatás követi) és A Sion-hegy alatt című vers. A hónap elején Adél, aki néhány hetet Pesten töltött visszautazik Párizsba. Ady elkíséri Bécsig. Elhelyezkedése ügyében levélben keresi meg Rákosi Jenőt, akinek lapjába már rendszeresen írt cikkeket. Vele sem jön létre megegyezés. Barátságot köt Hatvany Lajossal és Reinitz Bélával.
Februártól májusig Érmindszenten lakik, ez alatt az idő alatt onnan utazik Debrecenbe, Nagyváradra, Pestre. Februárban részt vesz Váradon a fiatal íróknak azon a baráti összejövetelén, amelyen irodalmi kör megalakítását tervezik. A legenda szerint megérkezésének estéjén adja a Holnap nevet a szerveződésnek. (A kérdésre, hogyan nevezzék magukat, fáradtan csak annyit válaszol: Majd holnap…- ti. majd akkor térjenek erre vissza.[17])
Márciusban cikke jelenik meg a Budapesti Naplóban Fényes Samu első Zarathustra-fordítása kapcsán Niezschéről (Nietzsche és Zarathustra):”Ha ő nem lett volna, talán sokan nem volnánk, de ha volnánk, mi volnánk az eldobott mankók, melyeket még tűzre se vetnének. Ő volt az első nagy alkotó, aki rombolásával megalkotta a mi bátorságunkat.”[18] A Nyugat március 16-i száma közli a betegségéről szól, önvallomásos novelláját a Mihályi Rozália csókját.
Márciusban, áprilisban eredménytelenül keres állást Pesten és Szilágy megyében.
Májusban ismét Párizsba utazik.
Augusztusban Olaszországon, Velencén keresztül tér haza Adéllal. Adél szeptemberben néhány napos látogatást tesz Érmindszenten.
Szeptemberben megjelenik Vajda János emlékének dedikálva A Holnap első kötete. Antal Sándor rendezi sajtó alá és ő ír hozzá előszót. Ady mellett Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka verseit tartalmazza. Minden költőt kis ismertető szöveg vezet be. Már a Nyugat megindulása is konzervatív támadásokat váltott ki az év elején, de most a kötet megjelenése után még élesebben két táborra szakad az irodalmi közélet, és megkezdődik a modern magyar irodalom első nagy vitája, mely a következő évet is felöleli. A Nyugat, a Huszadik Század, , a Vasárnapi Újság, a Nagyváradi Napló, a Pesti Napló kisebb-nagyobb bíráló megjegyzésekkel, de mellette foglal állást. A Hét, mely márciusban megtámadta a nyugatosokat, most bíráló-elismerő kritikát közöl. A többi lap és folyóirat legnagyobb része egyértelműen az antológia és az új költészet ellen emel szót. A támadások élén a Budapesti Hírlap és az Új Idők áll.
Ady októberben végleg megválik a Budapesti Naplótól. Részt vesz Nagyváradon a Holnap Társaság megalakulásán. Antológia helyett a jövőben rendszeresen megjelenő folyóiratot szeretnék kiadni. Ez a terv nem válik valóra.
November 15-én megjelenik az Új Időkben A duk-duk affér című írása. „Nevemben és mellettem egy csomó senki mozog, dúl-fúl, harcol és ír, akikhez semmi közöm.”[19] Herczeg Ferenc már egy októberben írott cikkében kiemeli Adyt a holnaposok közül, mint aki igazi tehetség. Ady most mintegy maga is elhatárolja magát társaitól: legalábbis a kortársi olvasat így értelmezi szavait. A duk-duk polinéz rítus, amelynek során a sámán szelleme beleköltözik a törzs tagjaiba. Ady nem kér belőle, hogy az ő szellemiségét átvegyék: így fordítják le írásának különös metaforáját. Cikke sértődést, megbántottságot vált ki az őt támogatók körében.[20]
Decemberben megjelenik Az Illés szekerén kötet.
1909
Január közepétől június 10-ig újra Párizsban van.
Január 16-án elvi cikke jelenik meg a Népszavában Irodalmi háborgás és szocializmus címmel. Gondolatmenete a Holnap-vitára utaló megjegyzésekkel indul, aztán arról ír, hogy az új, elátkozottnak nevezett irodalom a már nem halogatható szociális átalakulás előfutára. E határozott állásfoglalásról tanúskodó cikk után tíz nappal mégis éles támadás éri e lap hasábjain. Csizmadia Sándor visszautasítja a közeledést, a holnaposok költészetét nyafogó irányzatnak, tébolydaköltészetnek nevezi. Adyt a szerkesztő, Bresztovszky Ernő védelmébe veszi, de Csizmadia viszontválaszol s hetekig tartó éles polémia alakul ki, amelyben sokan megszólalnak. Két munkásember is levelet ír a szerkesztőségnek: ők több megértést és türelmet tanúsítanak a modern irodalom iránt, mint a munkásköltő Csizmadia.
Februárban megjelenik Bányai Elemér (Zuboly) szerkesztésében a Budapesti Újságírók Egyesületének 1909. évi almanachja, mely terjedelmesen foglalkozik a Holnap körüli vitával. Modern és konzervatív felfogások egyaránt megszólalnak. Révész Béla, Schöpflin Aladár, Mikes Lajos pártolja az új költészetet, Herczeg Ferenc, Beöthy Zsolt támadja, Gyulai dohog, Mikszáth gúnyolódik.
Márciusban Adéllal a Riviérára utazik, megfordulnak Nizzában, Monte Carlóban. Itthon megjelenik második novelláskönyve, az Új csapáson. Octavian Goga románra fordítja és közreadja néhány versét. Verseit szavalják a Galilei Körben.
Áprilisban megjelenik A Holnap második kötete. Kollányi Boldizsár szerkeszti és látja el bevezető tanulmánnyal. Ugyanazoknak a költőknek a versei szerepelnek benne, mint az első kötetben.
A Nyugat június 1-i számát Adynak szenteli. Fenyő Miksa, Kéri Pál, Móricz Zsigmond, Ignotus, Balázs Béla, Tóth Árpád, Lesznai Anna, Schöpflin Aladár, Lengyel Géza, Hatvany Lajos, Karinthy Frigyes, Biró Lajos, Babits Mihály, Laczkó Géza, Lengyel Menyhért, Miklós Jenő, Gellért Oszkár tisztelegnek előtte. Június 10-én érkezik haza. Személyesen is megismerkedik Móriczcal.
Június végétől július végéig a kolozsvári idegklinikán kezelik.
Augusztus elején a Gyalui havasokban üdül kolozsvári barátaival. A hónap második felében Adél hívására Svájcba utazik.
Szeptember közepén jön haza, hazautazik Érmindszentre, majd decemberig a fővárosban és különféle vidéki városokban vesz rész irodalmi matinékon és esteken.
November elején Bécsben tölt néhány napot Fenyő Miksával és Ignotusszal. Elnyeri a főváros 2000 koronás Ferenc József irodalmi díját.
Decemberben megjelenik Horváth János Ady s a legújabb magyar lyra című könyve. Lényegében konzervatív támadás az új költészet ellen, de Ady tehetségét elismeri, s elsőnek tesz kísérletet arra, hogy szimbolikus kifejezésmódját értelmezze.
Decemberben Párizsba utazik. Megjelenik a Szeretném, ha szeretnének kötet.
1910
Márciusban megjelenik egy Petőfi-válogatása A forradalmár Petőfi címmel, ugyancsak márciusban megjelenik újabb novelláskönyve, A tízmilliós Kleopátra és egyéb történetek.
Május közepén érkezik haza Párizsból. Érmindszentre utazik, majd feljön a fővárosba.
Júniusban Adél itthon kezelteti magát. Egyre többet civódnak, Ady szakításra gondol. Szinte menekül Adél elől, a Csorba-tóhoz utazik, ahol öccse tölti a mézesheteit.
Június és augusztus között a Renaissance hat részben közli Petőfi nem alkuszik című tanulmányát.
Szeptemberben helyreáll kapcsolata Adéllal.
Novemberben rosszul lesz egy Miskolcon rendezett Nyugat-esten. Érmindszenten betegeskedik. Vádaskodó, veszekedő levélváltása van Adéllal. Adél Ady családját okolja viszonyuk romlásáért.
December 17-én verset (A magyar tanítókhoz), 25-én cikket (A robbanó ország) közöl tőle a Világ. A radikális politikai elveket képviselő napilap a szabadkőműves Eötvös páholy kezdeményezésére indult meg ez év márciusában. Adynak fontos publikációs fóruma lesz.
Decemberben három könyve jelenik meg a Nyugat kiadásában: az Így is történhetik című novelláskönyve, verseinek első válogatott gyűjteménye és új kötete, A Minden-Titkok verseiből (Későbbi kiadásokban: A Minden-Titkok versei).
1911
Januárban Párizsba utazik. Mind több a veszekedés közte és Adél között.
Februárban összevész Bölöni Györggyel.
Márciusban Adéltól búcsú nélkül jön haza.
Április közepén két hetet tölt Érmindszenten.
Májusban újra, immár utoljára útnak indul Párizsba. Röviddel megérkezése után Monte-Carlóba utazik Adélhoz. Együtt mennek Olaszországba, Pisába, Firenzébe és Rómába látogatnak.
Június végén érkezik haza. Júliusban Adél is Pestre utazik.
Július elejétől szeptember közepéig Érmindszenten van.
A Nyugat augusztus 1-i számában megjelenik Hatvany Irodalompolitika című cikke, s evvel a nyilvánosság előtt is kirobban egyébként már korábban lappangó ellentéte Osvát szerkesztői elveivel. Hatvany nem nézi jó szemmel Osvát törekvését, hogy új és új írókat, új és új munkatársakat szerepeltet a lapban, ahelyett, hogy megállapodna az alapító gárdánál s annak támogatására fordítaná minden erejét. Ezt üzleti szempontból is célszerűbbnek tartaná. Osvát irodalmi esztétizmusával szemben rugalmasabb üzletpolitikát kíván, mely jobban figyelembe veszi az olvasók kívánságait. Ady régebb időtől hasonló véleményen van. Már egy 1908. novemberében Hatvanyhoz írott levelében szóvá teszi, hogy a Nyugat - mint írja - „ötödikes gimnazistákat engedett magához”[21].
Augusztus második felében látogatást tesz Margittán Horváth Jánosnál. A hónap végén a Cserna Andor szerkesztette Auróra - valószínűleg Bölöni György és Kaffka Margit kezdeményezésére - ankétot szervez a Nyugat szerkesztéspolitikai vitájáról Hatvany mellett. Adyt is hozzászólásra kérik. Mivel a folyóirat megfelelő száma nem lelhető fel könyvtárainkban, nem eldönthető, Ady részt vette-e benne.
Szeptember közepén a Chiemseenél találkozik Adéllal, Münchenbe mennek. A hónap végén tér vissza Pestre. A Dorottya utcai Magyar Király Szállóban száll meg. Itt ismerkedik össze Steinfeld Nándorral, akinek anyja a szállóhoz tartozó vendéglőt bérli. Steinfeld Nándor banktisztviselő, tizenhét évvel fiatalabb Adynál, a költő iránti rajongásból fizetés nélküli titkárává szegődik. Ady ettől kezdve haláláig ügyeinek rendezését, bizonyos levelezési munkákat biz rá, diktál neki.
November második felében levelet kap Svájcból.” Kedves Ady Endre. Itt a francia Svájcban, egy lánypensionatban ezen a szomorú őszi délutánon kezembe került a maga arcképe és erősen elszomorított. Bocsásson meg, de borzasztó elgondolnom, hogy maga, a ma talán egyetlen élő magyar zseni, ilyen fiatalon, ilyen betegen, ilyen kiélten néz a világba. Nem tudom létezik-e s ha létezik jó-e Magához a Maga Léda asszonya, de kérve-kérem, vigyázzon Magára.”[22] A levél írója az akkor tizenhét éves Boncza Berta, Csinszka.
A levélre Ady december végén válaszol.
November 26-án a Nyugat Móricz-matinéján hangzik el a Levél-féle Móricz Zsigmondhoz.
Decemberben hazautazik Érmindszentre. Elküldi válaszát a Világ Irodalompolitika – A győzelmes forradalom aktái címmel feltett körkérdésére, mely a Nyugat szerkesztéspolitikáját illeti. Hatvany véleményét osztja. Véleményénél az elvi megfontolások mellett tekintetbe veendő, hogy Hatvany nemcsak verseinek volt kritikai támogatója, hanem anyagi gondjain is rendszeresen segített.
Boncza Berta újévre jókívánságait küldi Svájcból, levelében írja: „A betegsége szomorúvá tesz - őszintén érint - bár érdek nélkül.”[23]
1912
Január első napjaiban párbajjal ér véget Osvát és Hatvany vitája. Hatvany visszavonja tőkéjét a Nyugat kiadótól. Osvát megtartja szerkesztői pozícióját, de júliustól formálisan lekerül neve a címlapról s Fenyő Miksa mellett Ady nevét tűntetik fel szerkesztőként.
Januárban „Talán címezhetném Kedves Kis ismeretlen barátnőmnek is magát” kezdettel levelet ír Boncza Bertának[24].
Februárban megjelenik A menekülő Élet.
Februártól a nyár végéig a Városmajor Szanatóriumban kezelik. Ott ismerkedik meg egy aradi férjes asszonnyal, Bisztriczky Józsefnével, akihez az Ada-versek szólnak.
Márciusban levélben (nem maradt fenn), áprilisban cikkben áll ki Octavian Goga mellett, akit nemzetiségi izgatás címén fogházbüntetésre ítéltek Szegeden.
A Nyugat április 16-i számában megjelenik a Valaki útravált belőlünk című verse, mely az Adéltól való végső elhidegülésről szól.
Május elején fölveszik a Martinovics szabadkőműves páholyba.
A Nyugat május 16-i számában megjelenik az Elbocsátó, szép üzenet. Evvel lezárul kilenc éves kapcsolata Brüll Adéllal, nem születik több Léda-vers.
Május második felében kibékül Bölöni Györggyel.
Május végén rövid látogatást tesz Zilahra, egy tanárgyűlésen szerepel verseivel. Szerelemre lobban a neves debreceni színésznő, Borbély Lili iránt.
A tavasz folyamán folytatódik levelezése Boncza Bertával, az év második felében azonban megszakad a levélváltás. Boncza Berta júniusban végleg hazatér a svájci intézetből Csucsára. Feltűnik körülötte Tabéry Géza, aki ugyancsak Svájcban tanult, s akivel 1910 végétől levelezett. Flörtöl egy Berda Károly nevű fiatal orvossal.
Júliustól decemberig közli a Nyugat folytatásokban a Margita élni akar című, ahogy Ady nevezi verses históriát. A kortársak verses kulcsregényként olvassák.
Szeptemberben elhagyja a szanatóriumot. Megismerkedik Böhm Arankával.
Karácsonyra hazautazik Érmindszentre. Boncza Berta újévre üdvözlő lapot küld.
1913
Januárban több író társaságában találkozik Octavian Gogával. Mit sem tudnak arról, hogy éppen azokban a napokban Goga egy aradi román nyelvű lapban éles, nacionalista, antiszemita támadást intéz az új magyar irodalom ellen.(Goga cikkét egy hasonlóképp nacionalista magyar parlamenti felszólalás váltja ki.)
Március 16-án a Nyugatban megjelenik a Kis női csukák, melyben mintegy elbocsátja az Adéllal történt szakítás utáni futó kalandjait.
Márciustól júliusig Graz mellet a Maria-Grün-i szanatóriumban van Hatvany anyagi segítségével. Az erdei utakon csinos fiatalasszonyokat kísérget, akik kapva kapnak a híres ember udvarlásán, szerelem is szövődik nem eggyel közülük. Így avval, akit verseiben Mylittának nevez. Mylitta valódi nevén Zwack Mici, egy pesti bankigazgató, Machlup Henrik felesége. Maria-Grünből való távozása után még hosszú ideig levelez Adyval. A szanatóriumi nőismerősök közül ugyancsak hosszú ideig tartó kapcsolata alakul ki Sándor Lászlónéval. Sándorné leánykori neve mindezidáig ismeretlen, Ady leveleiben Nyanyucinak szólítja. A mutatós, magas, szőke nőt valószínűleg morfinizmus miatt kezelik. Feltevések szerint Ady mámor-szomjúságában az ital, csillapítószerek, és altatók mellett maga is ismeri már a morfiumot. A szanatóriumi elvonókúrát nehezen tűri, az igazgató főorvos hetente egyszer engedélyez számára fél liter bort, hogy verset írjon. Igyekszik kijátszani a szigort.
Március végén jelenik meg A magunk szerelme .
Áprilisban novelláskötete jelenik meg Muskétás tanár úr címmel.
Májusban Brüll Adél Pestről Párizsba utazik, Adytól levélben találkozót kér a bécsi pályaudvaron. A találkozás nem jön létre.
Májusban zajlik vitája Hatvanyval költészetének állapotáról, ekkor írja a Hunn, új legendát.
Júliusban elhagyja a szanatóriumot és hazautazik Érmindszentre. Zilahra, Nagyváradra látogat. A hónap végén ügyészi eljárás indul ellene a Rohanunk a forradalomba című verse miatt.
Augusztusban két hétre ismét szanatóriumba kerül, ezúttal az előző évi Városmajor Szantóriumba: gyomorpanaszokkal. A hónap vége felé hazautazik Érmindszentre.
Októberben a hűvösvölgyi Park Panzióba költözik.
Novemberben Balázs Béla itt mutatja be neki Dénes Zsófia újságírónőt. „Villanylámpa égett az éjjeliszekrényen. Ő maga ágyban, párnákkal magasra támasztott fejjel, torkán borogatás, fején is vizesruha, haja csapzott, ágya gyűrött, hamu és cigarettavég mindenfelé, tegnapi ruhái szerteszéjjel, s az ágy fejénél, a földön néhány üres borospalack.”[25] Néhány nappal később Dénes Zsófia már félig-meddig menyasszonyaként vesz részt Ady születésnapi-névnapi vacsoráján. De a házasságból nem lesz semmi, Dénes Zsófia Párizsba utazik, ahonnan magyar lapoknak küld tudósításokat.
Decemberben a János Kórházban fekszik.
A Népszava karácsonyi számában jelenik meg Gyűlölet és Harc című verse. Rákosi Jenő felháborodottan ír róla a Budapesti Hírlapban. Ady december 30-án egyszerre két cikkben válaszol a támadásra, az egyiket a Világ, a másikat a Népszava közli. A Népszava-cikkben versét magyarázva írja: „A versem pedig röviden azt jelentette, hogy az urak, papok, farizeusok, rabszolgatartók Jézusához s ünnepléséhez nekünk nincs közünk, nincs közöm magamnak se, akinek pedig van egészen saját Isten-hitem és vallásom is.” [26]
Egész évben folyamatosan levelez Boncza Bertával.
1914
Januártól február közepéig a városligeti Park Szanatóriumban gyógykezelik.
Február elején megjelenik a Ki látott engem? kötet.
Márciusban az Adriai tengernél pihen, együtt van Sándor Lászlónéval.
Áprilisban hazautazik Érmindszentre.
Április 23-án Csucsára látogat, több mint kétévi levelezés után személyesen is megismerkedik Boncza Bertával. Boncza Berta ebben az időben Lám Bélához készül férjhez menni, aki diplomás gépészmérnök, később novellákat is ír. Ezt a viszonyt zavarja meg Ady betoppanása. Váradon mulatozás után mámoros fővel ül vonatra, fáradtan, gyűrötten érkezik Csucsára. Néhány nappal később írott levelében mentegetőzik is kinézetéért.[27]
A Nyugat május 1-i számában jelenik meg a csucsai bemutatkozást idéző vers: Vajon milyennek láttál?
Májusban egyre bensőségesebbé válik levelezésük. Május 14-én Boncza Berta így ír: „Egyetlen - jó - Ady Endrém - tegnap - nem folytathattam [ti. a levelet. K. Z.], túl izgatott voltam! - Aludni sem tudtam - mindig Önre gondoltam - rettenetes - így élni! Messze attól az egyetlentől - akit én igazán szeretek!”[28]
Júniusban Ady ismét Csucsára látogat, 6-án érkezik és 12-én utazik tovább. Ez a hét kapcsolatuk döntő fordulata. Elhatározzák, hogy összeházasodnak. Ady megkéri Berta kezét a nagymamától. Berta anya nélkül nőtt fel,édesanyja gyermekágyi lázban az ő születésekor meghalt. A nagymama, Török Károlyné – mivel Berta szülei első unokatestvérek voltak – egyszerre nagymamája és nagynénje Bertának. Ő áldását adja a frigyre. Azon a héten születik meg a Csinszka név. Eltérően a Lédától, ez nemcsak versekben szereplő név lesz, hanem a levelek és később a mindennapi érintkezés megszólító formája is. Boncza Berta ettől kezdve magát is Csinszkának nevezi. A hét hangulati emlékét őrzi A Kalota partján című vers.
Ady elutazik Csucsáról, de 26-án visszatér, levelet ír Boncza Miklósnak, megkéri leánya kezét. Csinszka ugyancsak levélben kéri apja hozzájárulását férjhezmeneteléhez. A két levelet közös borítékban adják fel. Nem érkezik válasz, de a hallgatás ezúttal nem beleegyezést jelent.
Június 28-án megtörténik a szarajevói merénylet, egy hónappal később kitör az első világháború.
Júniusban Csinszka húsz éves, tehát még nem nagykorú, szülői engedély nélkül nem mehet férjhez. Az akkori törvények (1877. XX. t .c.) a huszonnegyedik életév betöltéséhez kötik a nagykorúságot. A huszadik életév után viszont kérelmezni lehet önálló háztartás alapítására a nagykorúsítást, vagyis a szülői beleegyezést pótló gyámhatósági beleegyezést. Csinszka ezért a kolozsvári árvaszékhez fordul az engedélyezésért. Megkezdődik a hosszadalmas bürokratikus eljárás, melynek során a rokonságnak és a leendő férjnek egyaránt meg kell jelennie a lakóhelyén illetékes hatóság előtt.
Júniustól decemberig Ady Érmindszent, Csucsa, Kolozsvár és Pest között ingázik. Próbálja sürgetni az eljárást, kerülő utakon, összeköttetései révén próbálja jobb belátásra bírni Csinszka apját. Mozgósítja közös ismerőseiket. Hasztalan. Márpedig Boncza Miklós a központi szereplő: ha az árvaszék az ő akarata ellen dönt, joga van megfellebbezni a határozatot, évekig elhúzhatja a házasságkötést. Így is nyolc hónapig áll ellent leánya kívánságának. Nem maradiságból, nem gőgből ellenzi a házasságot, nem az a baja, hogy leánya egy poétához akar hozzámenni, Ady nőügyeit és italozását is elnézné. A beteg embertől félti leányát. Ellenkezésében nem ideológiai vagy politikai megfontolások játszanak szerepet. Egyébként is szabadkőműves és ekkorra már kikopott a politikából. Valamikor országgyűlési képviselő volt, de 1905 után lehagyták. Visszavonultan él Pestszentlőrincen Erlesbeck Kamillával, aki szeretője, s fokozódó érelmeszesedésekor ápolója.
Ady az év végét Csucsán tölti.
1915
Januárban Érmindszentre utazik, onnan Pestre, hogy előmozdítsa a gyámügyi engedélyezést. Tisza Istvánt levélben keresi fel, kihallgatást kér tőle: „Egy szörnyű világválságon kívül el kellett jönnie az én nagy emberi válságomnak is, hogy tudjam, érezzem: nekem is Tisza Istvánhoz kell fordulnom. Száz okból is vakmerőség ezt nekem tennem, de megteszem, mert örülök, hogy van még egy utolsó bizodalmam akkor, mikor a mindenki ügye és a magamé vetélkedve fenyegetnek egy nagy katasztrófával…”[29] Tisza nem fogadja, helyette titkára, Latinovits Endre válaszol, pár sorban tudatva, hogy a kegyelmes úr nem ér rá. Ady a több hónapos hajszában kimerülve újra az ital mámorát keresi, beteg lesz, veronálmérgezést kap.
Február közepéig ismét a Városmajor Szanatóriumban ápolják.
Február 26-án Kolozs vármegye Árvaszéke meghozza döntését, irásos véghatározatában engedélyezi Csinszka kérelmezett házasságkötését. Boncza Miklós továbbra sem adja áldását a házasságához, de a tizenöt napos fellebbezési idő alatt nem nyújt be fellebbezést.
Március 27-én tartják esküvőjüket. A polgári anyakönyvezés Bárczy István polgármester előtt történik, az egyházi szertartás pedig a Szilágyi Dezső téri református templomban. Rajtuk és az összeeskető lelkészen kívül csak a három tanú van jelen, Ady Lajos, Ignotus és Vészi József.
Április első napjaiban még Pesten vannak, aztán visszautaznak Csucsára. Adyt Tasnádon behívják sorozásra. Az orvosi vizsgálaton alkalmatlannak minősítik. Érmindszentre, Zilahra utaznak.
Április 18-tól november 7-ig publicisztikai sorozata a Világban Távol a csatatértől főcímmel. Az első, a Szegény Zuboly emlékének az uzsoki hágónál elesett Bányai Elemért búcsúztatja.
Májusban Kalotaszegen tesznek rokoni látogatásokat.
Júliusban Bölöni és Itóka jár náluk Csucsán, együtt mennek dél-erdélyi kirándulásra.
Októberben Rákosi Jenő támadást intéz Ady és rajta keresztül a modern magyar irodalom ellen. A támadásra az ad alkalmat, hogy két diák Ady vélményét kérdezi Gyóni Géza költészetének értékéről. Ady rövid levélben válaszol: Gyóni sosem volt költő és nem is lesz, ezt még egy világháború sem tudja megcsinálni. „Csak annyi ő, mint a háborús revük szerzői”[30]. Rákosi a magánlevelet leközöli a Budapesti Hírlap október 14-i számában, hosszú gúnyolódó kommentárt fűzve hozzá Adynak és az „Ady-felekezetnek” pökhendiségéről és cinizmusáról. A támadó hangú cikkre a Világ intéz ellentámadást és hamarosan hatalmas vita kerekedik, mely átnyúlik a következő év első hónapjaira s mintegy félszáz írást ölel fel. Irodalmi álarcba öltözött politikai vita alakul ki s mint ilyen polarizálja a szellemi életet. Nyilvánvalóan éppen ez a célja a vitaindításnak: az orosz fronton fogságba esett Gyóni Géza itthon népszerűvé lett verseinek zászlaja alatt összefogni a konzervatív nemzeti gondolkodás híveit az országról és a társadalomról másképpen gondolkodók ellen. A konzervatív liberális Rákosi Jenőnek Prohászka Ottokáron át debreceni egyetemi körökig sikerül megmozgatnia egy széles tábort. A másik oldalon a Világtól a Nyugaton át Kassák lapjáig A Tettig jön létre a fölmerülő kérdésekben szövetség. Az érvek és ellenérvek hasonlóak a Holnap-vitáéhoz, csak több indulat fűti őket és erőteljesebben átpolitizálódnak mint akkor. Rákosiék oldaláról immár nemcsak a nyelvi kifejezés érthetetlensége, magyartalansága, nemcsak a nemzeti hagyományokhoz való hűtlenség kerül a vádpontok közé, hanem az aktuális nemzeti elkötelezettség hiánya is, sőt vádként fogalmazódik meg a háborúellenesség, mint tevőleges hazafiatlanság. Figyelemreméltó, hogy a vitában megjelenik egy harmadik erő, mely mindkét szembenálló tábort egyaránt elmarasztalja: a Milotay szerkesztette Új Nemzedék hasábjain megszólal a szélsőséges nemzeti radikalizmus. Egyelőre még inkább csak névjegyét teszi le, de majd később, Trianon után egyre erőteljesebben hallatja szavát (gyakran éppen a most nemzetietlennek nyilvánított Adyt emelve pajzsra, mint a magyar fajiság igazi kifejezőjét).
Októberben, már a vita idején névtelen feljelentésre csendőrök keresik, mint katonaszökevényt. Tasnádon ismét sorozáson kell megjelenni. Ismét felmentik.
Novemberben újra meg kell jelennie Tasnádon.
Decemberben a bánffyhunyadi felülvizsgálat alkalmasnak mondja ki, január közepén be kell vonulnia Kolozsváron.
1916
Januárban Vészi József segítségével a Nyugat írói listáján újságírói felmentéshez jut. A hivatalos értesítés késik, meg kell jelennie Kolozsváron. Csinszka felkeresi a hadkiegészítő parancsnokság tábornokát, aki jóindulatúan engedélyezi, hogy a mentességet egy kolozsvári szállodában várhassák meg. A menetesség megérkezik, de ideiglenes, időről időre meg kell hosszabbítani. Ady ettől kezdve nem szabadulhat a behívástól való félelemtől.
A Nyugat március 16-i száma közli Az én kálvinistaságom című cikkét, melynek az a háttere, hogy a Debreceni Egyetemi Kör Rákosi Jenő mellé állt vitájukban. Erre utalva írja” Az én kálvinizmusom megmarad, mert adott energia halálig, de undorral vagyok mindenkihez, kik kaphatók, gyávák, bölcsek vagy hallgatók a felekezetemben.”[31] A cikkben többek között Ravasz László antiszemitizmusát említi. Evvel új ág keletkezik az ősz óta folyó vitában. A protestáns körökben továbbgyűrűző polémiához írja májusban A Protestáns Szemlének, júniusban Vallás és demokrácia című cikkeit.
Márciusban Csinszkával Pestre utazik, noha február óta betegeskedik, köszvényre, neuraszténiára panaszkodik. 26-án részt vesz a Nyugat matinéján. Háborúellenes megmozdulás ez, melyen legnagyobb hatást Babits kelti Húsvét előttjével. A pesti tartózkodás sűrű összejövetelei, a baráti látogatások előhívják alkoholizmusát. Állapota hirtelen leromlik.
Áprilisban ismét a Városmajor Szanatóriumba kerül. Csinszka vigyáz rá, rövid idő alatt rendbe jön. Amikor Csinszka elutazik újra italozni kezd, s udvarolgat, még házassági ajánlatot is tesz egy tizenhét éves lánynak, Máthé Eleonórának, akit idegrohamok miatt kezelnek a szanatóriumban.
Júniusban Csinszka hazaviszi Csucsára. Közben szerteágazó vita folyik a szellemi és politikai életben a Friedrich Naumann-féle Mitteleuropa-terv körül, amely egy korszerű berendezkedésű, liberális beállítottságú, de német orientációjú Közé-Európa megteremtésében látná a térség jövőjét. Az 1915-ben megjelent röpiratot 1916-ban kiadják magyarul is. Naumann tervezete mellett foglal állást Apponyi Albert, Andrássy Gyula, míg Tisza István, Rákosi Jenő ellenezi, mellette van Jászi Oszkár, Szabó Ervin, Ignotus, ellene Kunfi Zsigmond, Varga Jenő, Szende Pál. Ady a Nyugat május 16-i számában mondja el röviden összefoglalt véleményét. Kis írásának címével (Ellenségekkel egy szándékon) arra utal, hogy ezúttal kénytelen Tiszával és Rákosival egyetérteni. Tart a német orientációtól, mint írja, „él Kossuth Lajos még mindig s Nyugattól tanulva én mégiscsak Bizánc felé kedvelek fordulni.”[32] Ignotus néhány sort fűz Ady megjegyzéséhez: „Én szívesen osztanám az Ady Endre félelmét, ha még jobban attól nem félnék, amire ő, úgy érzem, nem vet elég ügyet, hogy a mai Bizánc: Moszkva.”[33]
Augusztusban elkezdődik pereskedése a Nyugat Részvénytársasággal, amely szerződés szerint havi háromszáz koronát kell hogy fizessen neki. Mivel az Rt. felszámolás előtt áll nem folyósítja e szerződés szerinti összeget. Ráadásul eközben Ady kiadó nélkül van, s nem tudja kötetbe rendezni 1914 óta felgyűlt veseit.Leveleiben arról panaszkodik, hogy három kötetnyi verse hiába várja a kiadást, míg a per el nem dől. „Úgy lógók a levegőben, mint egy súlyosan sérült gépű és karú aviátikus” - írja egy novem,beri levelében Hatvany Lajosnak[34].
Leveleinek tanúsága szerint az év második felében végig Csucsán van, egy rövid novemberi érmindszenti látogatást kivéve. Megrázó élménye, hogy látnia kell, mint vonulnak el a villa alatti úton a dél-erdélyi menekülők, akik a szülőhelyükre betört román csapatok elől voltak kénytelenek elhagyni otthonaikat.
1917
Januárban meghal Boncza Miklós. Végrendelete szerint egyedüli örököse Csinszka. Semmit sem hagy törvényes házasságán kívül, egy belvárosi kalaposnővel folytatott viszonyából született másik leányára, Gurgacsinszky Emíliára, akinek egyébként gondoskodó, jó apja volt. Megindul a hagyatéki eljárás.
Áprilisban két hetet töltenek Pesten.
Május elejétől június elejéig Balatonfüreden vannak. De május 20-án részt vesz a Nyugatnak a Zeneakadémián rendezett matinéján, melyen Bartók is szerepel.
Júniusban hazafelé utaztukban két hétre újból megállnak Pesten. Ekkortájt oldódik meg a Nyugat Rt-vel folytatott pereskedésnek ügye. A pert magát Ady elveszti, ám Hatvany Lajos megoldást talál. A Pallas kiadó nevében, de saját számlájára felvásárolja Ady még raktáron lévő köteteit, 1906-ig visszamenőleg megvásárolja a Nyugat Rt-től és a korábbi köteteit kiadó többi kiadótól Ady jogait és mindezekért élete végéig havi hatszáz korona járandóságot biztosít számára. Márciusban kezdődő egyezkedésük, alkudozásuk ekkor vezet megegyezéshez. (A történethez tartozik, hogy Hatvany a szerzői jogot Ady halála után majd Csinszkának ajándékozza. Csinszka nem hajlandó osztozkodni Ady szüleivel, akik a trianoni béke után nehéz helyzetbe kerülnek. Hosszú pereskedés kezdődik Csinszka és az Ady-szülők között.)
Júliusban ismét késlekedik ideiglenes katonai mentesítésének hivatalos meghosszabbítása. Idegőrlő várakozás. Csinszka Tisza titkárától ezúttal bevárási engedélyt tud kieszközölni, amely azt jelenti, hogy addig sem kell bevonulnia, amíg a hivatalos felmentés nem érkezik meg.
Szeptemberben Szegeden felolvas az újságírók Tömörkény-matinéján.
Októberben Csinszkával Pestre utazik, átveszik Boncza Miklós Veres Pálné utcai háromszobás lakását. Berendezik és a hónap közepén beköltöznek.
A karácsonyt Csucsán töltik.
1918
Januárban elküldi Kőhalmi Bélának olvasmányélményeiről szóló életrajzi vallomását. Ez az utolsó, néhány sornál hosszabb prózai írása. A Kőhalmi szerkesztette Könyvek Könyvében a kor legjelentősebb írói, művészei, tudósai, közéleti szereplői számolnak be kedvenc olvasmányaikról. Jogcímigazolásért táviratozik a Nyugatnak. Katonai felmentéshez a Nyugatnak kell igazolnia, hogy állandó munkatársa és közérdek, hogy ezt a munkát ellássa.
Februárban részt vesz a nagyváradi újságíró-rendezvényen. A közönség döbbenten látja romló állapotát, ittasságát.
Június végétől október végéig Csucsán van.
Augusztusban megjelenik A halottak élén.
Október végén Pestre utaznak, már a Nemzeti Tanács ülésezik, bizonyos a háborúvesztés, valószínű az ország feldarabolása. 31-én meggyilkolják Tiszát. A forradalmi események lázában nem esemény az ő pesti megjelenése.
Novemberben állapota rosszabbra fordul, kisebb szélütés éri. A köztársaság kikiáltásakor mégis eltámogatják a parlamentbe. „Ott áll tanácstalanul néhány percig. Senki sem vesz tudomást róla. Aztán megfordul és hazamegy. Ekkor ötlik fel barátainak, akik az elnöki emelvényről látták, üdvözölni kellene a rokkant költőt. Két nap múlva Hock János vezetésével a Nemzeti Tanács tisztelgő küldöttsége keresi fel. Válaszbeszédét nem tudja megírni. Mindössze két szót képes papírra vetni: ’Dadogva, gyáván’.”[35]
November 27-én meghívják a Vörösmarty Akadémia előkészítő ülésére. Már nem képes ellátni az elnöki teendőket.
Egy gyötrelmes, zavart pillanatában állítólag szétszaggatja kedvenc Bibliáját. Belső táblájára Jézus utolsó szavait írja: Eli,Eli,Lama Sabaktani. Egyes emlékezések szerint ez még Csucsán történik, mások szerint Pesten.
Decemberben felkötözik hozzájuk Csinszka nagymamája, aki fél a zavargásoktól. Mindnyájan megbetegszenek. Ez nemcsak az őszirózsás forradalom ideje, hanem a spanyol járványé is. Ady tüdőgyulladást kap.
1919
Januárban állapota válságosra fordul. Beszállítják a városligeti Park Szanatóriumba. 27-én reggel meghal. Utolsó óráiban egy fiatal ápolónő van mellette. 29-én a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnokában állítják fel ravatalát, innen kíséri hatalmas tömeg a Kerepesi úti temetőbe. Móricz Zsigmond, Jászi Oszkár, Babits Mihály, Schöpflin Aladár, Kunfi Zsigmond, Biró Lajos, Kernstok Károly mond beszédet és Haypál Benő Ady és Csinszka eskető lelkésze.