Kulcsár Szabó Ernő

MEGÉRTÉS – SZÖVEG – ÉRTELMEZÉS

A(z irodalmi) hermeneutika alapvonalai

A szeminárium annak a máig sok vitát és értetlenséget kiváltó tételnek a mentén igyekszik hozzáférhetővé tenni az újabb hermeneutika pozícióit, mely szerint „a megérthető lét nyelv”.

Ha igaz az elhíresült (romantikus) hermeneutikai maxima, mely szerint a hermeneutikához csupán a nyelvet kell előfeltételezni, akkor a megértés elméletei nem kényszerülnek arra, hogy a világot a szubjektivitás formális struktúrájába illesztve, vagyis az objektummal szemben álló szubjektum nézőpontjából értelmezzék, a dolgok megértését pedig az „igazság” kartéziánus módszertanának ismérveiben (objektivitás, előítélet- és előfeltevés-mentesség, logikai racionalizmus, egzaktság, kauzalitás) alapozzák meg. Következésképp a megértést végrehajtó értelmezést nem olyan tevékenységnek tekintik, amely úgyszólván utólag társul az érzékeléshez. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az a szubjektivitás, amelyet kartéziánus hagyomány egészen a strukturalizmusig az uralt (nyelvi) cselekvés kivitelezőjének tekintett, nem egyedüli ágense vagy kizárólagos alakítója a megértésnek, hanem maga is be van vonva egy olyan eseménybe, amely – nemegyszer váratlan tapasztalatként – úgyszólván megtörténik vele. Mivel az ember és a világ közt nem üres a tér, a „tiszta észlelet” tana tehát ellentmond minden megértési tapasztalatnak. Ha ugyanis valamit már mindig is csak valamiként lehet megérteni (Etwas-als-etwas-Verstehen), az interpretáció nem valamiféle járulékos eljárása a megértésnek, hanem a világban-lét eredendő szerkezetét alkotja. Amiből értelemszerűen az is következik, hogy a hermeneutika és az irodalomértés közti határok vagy nem ott húzódnak, ahol a felvilágosult hagyomány kijelölte őket, vagy pedig sokkal elmosódottabbak annál, mint első látásra gondolnánk.

A KURZUS PROGRAMJA

Február 15.

1. A hermeneutika fogalma és diszkurzív-tudománytörténeti elhelyezkedése a 20. században (Bevezetés)

Február 22. – márc. 1.

2. A hermeneutika eredete, előtörténete és önreflexiója a modernségben

Olvasmányok:

Martin Heidegger: Utószó a „Mi a metafiziká?”-hoz. In: Uő.: Útjelzők. Bp. 2003, 283-293., Hans-Georg Gadamer: Hermeneutika. In: Csikós E. – Lakatos L. (szerk.): Filozófiai hermeneutika. Bp. 1990. 11-28.

Jean Grondin: Bevezetés a filozófiai hermeneutikába. Bp. 2002. 39-79.

Március 8. – márc. 22.

3. A megismerés módszerhite és a megértés történő jellege

Olvasmányok:

Edmund Husserl: Az európai tudományok válsága I. Bp. 1998. 19-38.

Martin Heidegger: Lét és idő. Bp. 1989. 188-205, 281-305. (2. kiad. 2001: 97-111, 171-191.

Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Bp. 1984. 177-190. (2. kiad.: 2003, 276-298.)

Március 29. – ápr. 5,

4. A megértés történetisége, az előítéletek és a tapasztalat. Hatástörténet és dialogicitás.

Olvasmányok:

Gadamer: Igazság és módszer. Bp. 1984. 191-217. (2. kiad.: 2003, 299-343.)

Günter Figal: Der Sinn des Verstehens. Stuttgart 1996, 11-45.

Hans Robert Jauß: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika. Bp. 1997, 271-320.

Április 12. – ápr. 19.

5. „A megérthető lét – nyelv.” A hermeneutika univerzális aspektusa

Olvasmányok:

Gadamer: Igazság és módszer 305-339. (2. kiad.: 2003, 485-540.)

Heidegger: Levél a „humanizmusról”. In: Uő: Útjelzők. Bp.2003, 293-335.

Április 26. – máj. 3.

6. Szöveg és interpretáció: az „abszolút szöveg” lehetetlensége

Olvasmányok:

Odo Marquard: Az egyetemes történelem és más mesék. Bp. 2001, 157-187.

Gadamer: Szöveg és interpretáció. In: Bacsó B. (szerk.): Szöveg és interpretáció. Bp. 1991. 17-43.

Hans Robert Jauß: Probleme des Verstehens. Stuttgart 1999, 188-211.

Május 10. – máj. 17.

7. a.) A hermeneutika - szövegek és művészetek között

Olvasmányok:

Jauß: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika 320-373, 396-431.

Jauß: Wege des Verstehens. München 1994, 378-402.

b.) A hermeneutika – dialógusban

Olvasmányok:

Jean Grondin: Bevezetés a filozófiai hermeneutikába. Bp. 2002, 174-193.

Gadamer: Destrukció és dekonstrukció. Literatura 1991/4. 336-347.

Jacques Derrida: Két kérdés aláírásokat értelmezve (Nietzsche/Heidegger). Literatura 1991/4. 322-336.