képzőművészet és irodalom kapcsolata
a 19–20. században
Zene és irodalom kapcsolata
a 18–19–20. században
Szeretettel
meghívjuk
az
Új magyar irodalomtörténet kutatási program konferenciáira,
melyekre
2005. június 21-én és 22-én (kedden és szerdán) kerül sor
a
Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének épületében
(1063
Budapest, Kmety György utca 27.).
ELTE
Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék
Peternák
Miklós
Magyar
Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék
Új
magyar irodalomtörténet
ELTE
Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék
H-1088
Budapest, Múzeum krt. 4/a.
Tel.
++36-1 485 5200 / 5323
Fax
++36-1 485 5200 / 5034
e-mail:
kompara@ludens.elte.hu
INTERMEDIA
Magyar
Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék
H-1063
Budapest, Kmety György utca 27.
Tel.
++36-1 3730069 Fax ++36-1 3730070
e-mail:
intermedia@c3.hu
KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IRODALOM KAPCSOLATA
A 19–20. SZÁZADBAN
2005.
június 21. kedd
Program:
10.00-18.00 Előadások
19.00 Intermédia könyvkiállítás megnyitó
10.00 – 12.30: Előadások
Hornyik Sándor
Három kvarkot Marke királynak
Erdély Miklós 1968. november 29-én három akciót mutatott
be az Iparterv budapesti székházában: (1) Dirac a mozipénztár előtt (2) Sejtések
(3) Klipsz. A háromból kettő (a Dirac és a Sejtések)
szövegekre épült, amelyek később (1974-ben) megjelentek Erdély Kollapszus
orv. című kötetében. Előadásomban e szövegek értelmezésére teszek
kísérletet egyrészt a bennük megjelenő modern természettudományos világkép fragmentumai, másrészt Erdély montázs-elmélete,
illetve az avantgárd szövegszervező
eljárások felől. Harmadrészt pedig a szövegek „előadásmódját” elemezve próbálom
meg rekonstruálni” Erdély akcióinak jelentésrétegeit.
Szöveg és kép viszonyának alakulása az Új Symposionban
Ha
a folyóirat számait kép és szöveg viszonyának szempontjából vizsgáljuk,
láthatóvá válik, hogy a képi anyag nem illusztrációként szerepel a szövegek
mellett, hanem önálló médiumként jelenik meg és nyer magának teret a folyóirat
lapjain. Az illusztráció háttérképként érthető helyzetéből kilépve a képregény, a karikatúra, a
plakátművészet és a fénymásolás művészetén át a kép médiuma a
szövegekkel egyenértékűen alakítja a folyóirat arculatát, és ezáltal a korban
kibontakozó új művészeti irányultságoknak is mozgásteret biztosít. A kép
médiuma különféle alakzatokat hoz létre a folyóirat lapjain, ami nem hagyja
érintetlenül a szöveg médiumát sem. Előadásomban kép és szöveg változó
viszonyainak alapjaira kérdezek rá.
Az irodalom szerepe Hajas Tibor munkásságában
Előadásom
középpontjában Hajas Tibor 1982-ben, két különböző szamizdat kiadásban is megjelent műve, a SIDPA BARDO című
„pornográf” napló áll. A művet Hajas egy esetleges francia kiadás
számára állította össze, eredeti címe Szövegkáprázat volt. Az irodalmi
értékű mű az 1978–1979-ben készült, különböző mediális formát választó műveivel
szoros kapcsolatot tart. A Ganz Mávag Művelődési Házban tartott filmbevezető
esszék, a Virrasztás és az Engesztelés című performanszok, az
1979. február 4-én elhangzott, Érintés című rádió-performansz, a Képkorbácsolás
című fotósorozat illetve a kéziratban maradt töredékes vázlatok összehasonlító
vizsgálatával és elemzésével a gondolati komplexitás elemeit kívánom bemutatni
Hajas érett művészetében.
12.30 – 14.00: Ebédszünet
14.00 – 15.30: Előadások
Peternák Miklós
Médiatörténeti és művészeti motívumok a magyar irodalomban. Az
irodalom
mint a médiaarcheológia forrása
Ki
gondolta volna, hogy a tudománytörténet perifériájára szorult, illetve a népi
majd városi szórakoztatás, a vándormutatványosok, vásáros világ, kávéházak
szegleteiben meghúzódó látványosságok, esetleg a gyerekszoba játékvilágának
felnőtt perspektívából ritkán figyelembe vett eszközcsoportja a 20. század
végére a történeti és művészeti érdeklődés centrumába kerül – gondolva itt most
már nem csak a médiaarcheológia, de a képiség és a médiaérzékeny irodalom
kutatóira is. Nyilvánvaló, ennek a fordulatnak az okai az audiovizuális
médiumok, a digitális infotechnika domináns
szerepéből, egy minden korábbinál, de a hétköznapok ritmusánál
mindenképp gyorsabb kommunikációs forradalom tapasztalati tényeiből adódnak: a
megértés, a tudomásulvétel nélkülözhetetlen feltétele, hogy megvizsgáljuk,
hogyan is jutottunk idág.
Varga Tünde
A történelem (meg)jelenítése: tömegmédia és reprezentáció
A panoráma festmény a 19. század első tömegmédiuma. Ezek a
festmények a tájkép, illetve a történelmi festmények szempontjából nem csak
újfajta technikát, de új nézőpozíciót is jelentenek. Míg a festmény
szabadalmaztatója a panoráma képben a festészet forradalmasítását látta, az
akadémia és a kulturális elit tagjai ezt a festészeti módot a művészi többlet
felszámolásaként értették. Előadásomban a művészi reprezentáció elméletének és
ideológiájának kérdéskörét vizsgálom a magyar
körkép kapcsán. A festmény érdekessége egyfelől, hogy lehetőséget nyújt a
szóbeli és a vizuális művészetek értékrendjének és viszonyának
összevetésére, másfelől pedig alkalmat ad a mítoszteremtés verbális és szóbeli
eszközökkel történő előállításának vizsgálatára. A panoráma kép az ilyen
eljárások illuzórikusságát különösen hangsúlyosan mutatja, mivel a festmény
célja a megtévesztés, azaz a jelenlét és a közvetlen tapasztalat illúziójára
épül.
Zsadányi Edit
Tárgyakba vetített szubjektivitás Lesznai Anna, Kaffka Margit és
Ritoók Emma műveiben
Előadásomban
Lesznai Anna költő, író és képzőművész hímzésterveit és meseillusztrációt vetem
össze a tízes években írott verseivel. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy
a téma, a motívum és a kompozíció látszólagos változatlansága és folyamatos
ismétlődése a női identitás milyen alakzatait rajzolja meg. Tárgyak, motívumok
és a női önmeghatározás hasonló összefüggéseire hívom fel a figyelmet Kaffka
Margit és Ritoók Emma prózájában.
Kávészünet
16-17.30: Előadások
Képvers versus szabadvers. Kassák Lajos: A ló meghal és a madarak
kiröpülnek
Kassák
Lajos nevezetes verse több kiadásban is napvilágot látott, melyek
olvashatóságát nagyban meghatározza a szöveg aktuális
vizuális rendezettsége. Bár a versről számos elemzés született, a vizuális
komponensek olvasatalakító hatásának beható vizsgálatára a mai napig nem került
sor. Erre teszek most kísérletet előadásom keretében.
Száva Gyula
Gerő Györgyről
Az első magyar avantgarde filmkísérletek alkotója; az IS
című folyóirat egyik alapító szerkesztője volt. (Az IS szerkesztősége
egyben a bécsi MA budapesti szerkesztőségeként és illegális
magyarországi főbizományosaként működött.) Gerő György pályája 1928-ban szakadt
meg, amikor politikai ügyben letartóztatták,
majd az eljárást rövid úton befejezve elmegyógyintézetbe zárták. Tevékenységének tudományos feldolgozása és művészi
továbbgondolása fontosnak tűnik számomra. Verseit, novelláit, tanulmányait, újságcikkeit, „filmes” anyagait és
életének egyéb dokumentumait a hetvenes
évek óta gyűjtögetem. A konferencián elmondom, hogy eddig mire jutottam, és
merrefelé kellene még vizsgálódni.
Kép versus ritmus? Film és költészet 1927 körül
Kállai Ernő 1929-ben, Filmrhytmus, Filmgestaltung című
cikkében a ritmust határozta meg a film legfontosabb elemeként. A cikk annak a
vitának a folytatásaként olvasható, amely két évvel korábban bontakozott ki
Kállai és Moholy-Nagy László között fotográfia és festészet viszonya kapcsán.
Kállai későbbi cikkében a ritmus annak az érzéki anyagszerűségnek a pótlékaként
jelenik meg, amely korábbi írása szerint a technikai képből elveszett. Nem
sokkal korábban, a Dokumentum című folyóirat körében Németh Andor a ritmust
nevezte meg a költészet egyedüli lehetőségeként, s elutasította a költészet
„képszerűségét” (Kommentár); Gró Lajos pedig film és sport,
„tömegművészet” és „tömegmozgalom” „sturkturális azonosságaként” tekintett a
ritmusra, amely hiányzik a könyvből, e „hasznavehetetlen” eszközből, amely
„ritmus, mozgás helyett szavakat ad” (A film és a testkultúra). Az
előadás azt a „paragonét” fejti föl, amely 1927-29 körül, az avantgarde utolsó
éveiben a költészet és a film között kibontakozott.
19.00: Kiállításmegnyitó
Az Intermédia Tanszék rajzkurzusa keretében 2000-2005
között a hallgatók által készített könyvek bemutatója.
Bevezetőt
mond Bakos Gábor.
Zene és
irodalom kapcsolata a 18–19–20. században
2005.
június 22. szerda
Az opera mint kulturális jelentéshordozó
10.00 – 11.40
Aviva Boissevain: ’Viva la liberta!’ An analysis of Mozart’s Don
Giovanni
as an opera of the Enlightenment
Földvári József : „…mondja Hans
Sachs”. A nürnbergi mesterdalnok és a drámaíró Wagner
Kávészünet
Zene és világa. Az
etnomuzikológiai kutatások tanulságai
12.00 – 13.00
Brauer-Benke József: Népzene, magyar
nóta, népi hangszerek
Ebédszünet
14.00 – 15.20
A paródia esztétikai problémái a 18. századi vokális zenében
Kávészünet
15.40 – 17.00
Csobó Péter: Logosz és
aiszthészisz konfliktusa Eduard Hanslick
Vom Musikalisch-Schönen című könyvében
Szakács-Ajtony Csaba: Szemantikus és nonszemantikus szövegek mint
zenei alapelemek